Csontritkulás - csontritkulás okai, kivizsgálása, kezelése

Mi a csontritkulás?

A csontritkulás (osteoporosis) a csont mennyiségének, minőségének és működésének romlása, illetve csökkenése, mely sorozatos csonttöréssel jár. Elsősorban a nőket érinti klimaxot követő évektől kezdődően. Időskorban a nők egy harmada, a férfiak egy hatoda szenved csípőtörésben. A csontritkulást „néma kór”-nak is hívják, mert kezdetben semmilyen klinikai tünete nincs.

A csontritkulás rizikófaktorai

Nőknél a változó kor utáni időszak, az 50 kg alatti testsúly, a 20 alatti testtömeg-index (BMI), férfiaknál a 70 év fölötti életkor, a mozgásszegény életmód és a férfi nemi hormonok hiánya sorolható a hajlamosító tényezők közé. A dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel a csontszövet felépülésének csökkenését és a bontási folyamatok túlsúlyba kerülését eredményezi.

Csontritkuláshoz társuló betegségek

Vannak betegségek, melyek gyakran társulnak osteoporosissal, vagy idéznek elő csontvesztést. Ide sorolható többek között a pajzsmirigy-túlműködés, a gyomor-bélrendszeri bántalmak, melyek felszívódási zavarral járnak, krónikus veseelégtelenség, alkoholos májbetegség, rheumatoid arthritis, dohányzás okozta COPD, cukorbetegség stb.

Vannak gyógyszerek, melyek tartós alkalmazása rontja a csontanyagcserét, így pl.: a szteroidok, a reflux betegség kezelésére használt protonpumpa-gátlók, egyes vízhajtók, az epilepsziák és a daganatos betegek kezelésére használt szerek.

A csontritkulás fajtái

A csontritkulás fajtáit a betegség előrehaladottsága szerint csoportosítjuk. Mértékét csontsűrűség-vizsgálattal lehet meghatározni. Ennek T-score értéke az optimális csonttömeg átlagértékéhez viszonyított eltérést mutatja.

Oszteopénia – kevés csontúság, a kóros mértékű csonttömegvesztés már megindult, de még a veszteség még kisebb mértékű, a T-score érték -1 és -2,5 között van.

Oszteomalácia – csontlágyulás, a csontok ásványianyag-tartalma nem megfelelő, az angolkór felnőttkori formája.

Oszteoporózis – csontritkulás. A csont elvékonyodik, üreges, lyukacsos. A csontsűrűség-vizsgálat -2,5-ös T-értéknél alacsonyabbat mutat.

Súlyos fokú oszteoporozis – a csontvesztés előrehaladottságára utal, ha férfiak esetében a T-érték -2,5-nél alacsonyabb, és/vagy mindkét nem esetében törés is előfordult már, illetve -3-nál alacsonyabb és több törés, valamint egyéb rizikofaktor is fennáll.

A csontritkulást csoportosítható a kiváltó okok szempontjából is.

Elsődleges csontritkulásról van szó az esetek 80 %-ában. Két fajtája: nőknél a menopauza időszakában, 45-60 éves korban, és mindkét nemnél időskorban zajló folyamat.

Az élet első 40 éve során megvalósuló csont-felépülés, valamint az ezt követő csont leépülés mértéke. A csontszövetben mind fiatal mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik. A csont ilyen szintű anyagcseréjével alkalmazkodik a környezeti megterheléshez, újítja meg időről időre szöveti felépítését. A csontritkulás akkor kezdődik, amikor a csont lebontása nagyobb mértékű, mint a csont-építés.

A csontanyagcsere nem azonos szintű a két féle csontállományban: a szivacsos állományban nagyobb mértékű, a kompakt állományban alacsonyabb. Ennek megfelelően a csontritkulás tünetei (csontsűrűség csökkenése, csonttörések) először azon csontokban jelentkeznek, ahol nagyobb a szivacsos csont állománya: csukló, gerinccsigolyák, combcsont.

A csontátépülésben megfigyelhető arányváltozás – lebomlás előtérbe kerülése – mögött elsősorban a klimaxszal összefüggő endokrinológiai változások, elsősorban az ösztrogén szint jelentős csökkenése áll. Az ösztrogén ugyanis a csont épülését fokozza.

Másodlagos csontritkulásról beszélünk, amikor a folyamat más betegséghez, kóros állapothoz kapcsolódóan, annak következményeként vagy a kezelés következményeként kalcium-felszívódási, beépülési zavart okozva alakul ki.

Másodlagos csontritkulást idézhet elő: anorexia nervosa, hiperprolaktinémia, pajzsmirigy működési zavar, mellékpajzsmirigy működési zavar, mellékvesekéreg túlműködés, emésztési és felszívódási zavarok, csontvelő betegségek, autoimmun betegségek, alkoholizmus, reumatoid artritis, mozgásképesség elvesztése, szteroid-kezelés.

A csontritkulás  olykor több tényezőre vezethető vissza, melyek együttes hatása érvényesül. Nőknél a menopauza idején az ösztrogénszint csökkenése gyorsabb ütemű csontvesztést eredményez, korai menopauza fokozott kockázatot jelent más életkorban is előfordul hormonális ok (ösztrogénhiány, fokozott pajzsmirigy működés) genetikai okokra utal, ha a felmenőknél is előfordult alkati tényező, alacsony, vékony testalkat, teljes ép csontállomány állapotában is kis csonttömeg emeli a csontritkulás rizikóját dohányzás, helytelen táplálkozás, túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód fokozza a csontállomány-vesztést kalcium és D-vitamin hiány egyes anyagcsere- és autoimmun betegségek, illetve az ezekre szedett (szteroidos) gyógyszerek is kedvezőtlenül befolyásolhatják a csontozat állapotát.

Milyen tünetekkel jár a csontritkulás?

A csontritkulásnak a kezdeti fázisban nincsenek tünetei! A folyamat a kezdeti stádiumban észrevétlenül zajlik.

Az első tünetek már jelentős csontveszteséget jeleznek: a betegség első érzékelhető jelei a csonttörések. Ekkor azonban a csonttömeg legalább 30%-a már eltűnt. Combnyaktörés, csuklótörés lesz egy elesés következménye, később akár egy ölelés is okozhat bordarepedést, súlyos csontritkulásra utal a csigolyák törése.

Leggyakoribb csonttörések: csuklótörés, csigolyatörések, csípőtörés.

További tünetek a testmagasság csökkenése, gerinc görbülete, testtartás változása is utal a csontok gyengeségére.

A fájdalom tünet kezdetben mozgáskor, mozgást követően jelentkezik, ezért sokszor tévesen fáradtságnak tudjuk be, de  később folyamatos deréktáji fájdalom is megjelenhet .

Sajnálatos módon a csigolyatörések szintén tünetmentesek tudnak lenni. Így sokszor a beteg nem is tud arról, hogy csonttörése volt, sőt a vizsgáló orvos sem észleli. Igen gyakran fordul elő, hogy csak a törési jeleket külön kereső röntgen orvos találja meg a törés(ek) nyomait.

A betegség előrehaladtával, a sorozatos csigolyatörésekkel a testmagasság folyamatosan csökken, a gerinc előre hajlik, a mellkas és a hasi rész összenyomódik. Ez hátfájdalommal, emésztési és légzési panaszokkal jár.

Mikor es miért fontos a csontsűrűseget mérni?

A csontsűrűség merese elsősorban a kezeletlen csontrendszer állapotának felmérésére alkalmas.

Kezelést követően már csak a kezelés eredményességére lehet következtetni a kiindulási értékekhez hasonlított változásokból.

PREVENTÍV vizsgálatokkal kimutatható a csontritkulás és a csökkent csonttömeg, megállapítható, hogy az illető egyénben mekkora eséllyel fog kialakulni a betegség. A MÁR KIALAKULT betegségnel, kérdés, hogy annak hormonális vagy egyéb oka van-e.  De a  KEZELÉS eredményességének KÖVETÉSE is lehetséges.

Hogyan diagnosztizálják a csontritkulást?

A csontritkulás diagnózisára sokszor már csak egy-egy csonttörést követően kerül sor. Csontritkulás-vizsgálat több módszerrel történhet, olykor ezeket együttesen is alkalmazzák a már meglevő állapot és a folyamat ellenőrzésére.

A csontsűrűségmérés diagnosztikai eszközei

Röntgen

A csontritkulás szövődményeinek felderítésére, súlyosságának megállapítására szolgál. Csonttörések, csigolyatest összeroppanások állapíthatók meg belőle.

Röntgenfelvétellel mar csak a nagymerteku 30-40%-os csontvesztés mutatható ki, mikor a gerinccsigolyák elváltozásai már előrehaladott állapotot mutatnak.

Csontsűrűség mérése, DEXA

Az ennél korábbi, kisebb mértékű csontvesztést csontsűrűségmérő készülékkel diagnosztizálnak.

A csontsűrűség mérésének legpontosabb módja az ún. DEXA, azaz a röntgen sugarak elnyelődésén alapuló mérés.

A DEXA (Dual-Energy X-ray Absorptiometry- kétspektrumú-röntgenabszorpciometria) módszer csontsűrűség mérésre és a teljes testösszetétel vizsgálatára egyaránt alkalmas. A vizsgálat csekély sugárterheléssel jár, és a csontsűrűség kismértékű változásait is kimutatja, mivel nagy pontossággal megállapítható vele a csontok ásványianyag-tartalma. Kiváló diagnosztikai módszere az csontritkulásos állapotok és terápiájuk nyomonkövetésének. Lényege, hogy minél tömörebb a csont, annál nagyobb mértékben nyeli el a sugárzást. Az eredményt az egészséges, harminc éves kori normál értékhez képest viszonyítják (T-score), de figyelembe veszik az életkorral változó normál értéktartományokat is (Z-score).

A standard eljárással a csontsűrűséget az alkarban (csukló), a csípőben és az ágyékcsigolyákban (gerinc) mérik, ugynevezett három pontos mérési módszerrel.

Szűrővizsgálat (csontsűrűség-mérés) 65 év felett ötévente, rizikófaktorok mellett ennél korábban és gyakrabban javasolt.

Laborvizsgálatok

A csontritkulás diagnózisának felállításához, a pontos mértékének megállapításához elengedhetetlen a csontanyagcserére jellemző laborparaméterek meghatározása..

Talán kevésbé köztudott, hogy csontrendszerünk nem csupán testünk vázát képezi, hanem a legnagyobb ásványianyag raktározó szervrendszerünk is egyben. A kalcium, foszfor és magnézium elsődleges raktározója, melyek a csontanyagcserében is fontos szerepet játszanak.

A kalciumnak különösen sokféle szerepe van a szervezetben: a csontrendszer szilárdságának meghatározója, szükséges a normális idegi- és izomműködéshez, számos enzim aktivitását befolyásolja és fontos szerepet játszik a sejten belüli jelátvitelben is. Egy átlagos felnőtt szervezetében 1-2 kg kalcium található, melynek 98% át a csontrendszer tárolja.

A foszfor a csontállományt alkotó másik fontos vegyület. A szervezet energiafolyamatinak fontos tényezője.

A csontanyagcseréhez elengedhetetlen a D-vitamin is, mely segíti a kalcium bélből történő felszívódását, biztosítja a vér kalciumszintjét, valamint a mineralizációt, a csontba történő beépítést. Fokozza a csont alapállományának képződését és a folyamatban résztvevő fehérjék szintézisét. Hiányakor, amikor elégtelen a lágy-csont alapállomány ásványokkal való megszilárdítása, osteomaláciáról (csontlágyulásról) beszélünk.

A csontanyagcserét hormonok is szabályozzák, az egyik legfontosabb a parathormon, melynek feladata a vér kalciumszintjének normál szintre való emelése. A másik kulcsfontosságú hormon a kalcitonin, mely a vér kalciumszintjének normál szintre csökkentéséért, valamint a kalcium csontba való beépülésért felelős.

A β-cross laps meghatározásával képet kaphatunk a csontanyagcsere aktivitásáról, a β-cross laps izomer specifikus jelzője a csont eredetű 1-es típusú kollagén lebontásának. Emelkedett csontfelszívódás esetén koncentrációja megemelkedik a vérben.

Az osteocalcin, a csontsejtek biokémiai markere, a csontképző sejtek működésére utal a szintje. Csökkent csonttömeg mellett emelkedett szintje csontritkulásra utal.

Hogyan előzhető meg a csontritkulás?

A csontritkulás kialakulását megelőzni elsősorban a csontépülés fokozásával lehetséges. A csontépülést segíteni lehet rendszeres fizikai aktivitással, megfelelő táplálkozással (kálcium és fehérje bevitele).

Már fiatalabb kortól kezdve ajánlott, hogy tudatosan felépítsük csontrendszerünket, minél optimálisabban csúcscsonttömeget érjünk el. Ha nagyobb csonttömegből és kevesebbet veszítünk, időskorunkban is erősebb, teherbíróbb lesz a csontozatunk.

A csontépítés három fő alappillére a napi 1500 mg kalcium és minimálisan 1000 NE D-vitamin bevitele, valamint a mozgás. A csontvesztés természetes folyamatát lassíthatjuk azzal, ha ezeknek a feltételeknek eleget teszünk, nem dohányzunk, ritkán és mértékkel fogyasztunk alkoholt.

Hogyan kezelhető a csontritkulás?

A csontritkulás kezelése a megelőzéssel kezdődik. És itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres fizikai aktivitást, a mozgást. Amennyiben a vázizomrendszer igénybevétele csökken, a szervezet leépíti a „felesleget”. Ahogy a nem használt izmok sorvadnak (ld. gipsz viselése során eltűnő izmok), úgy ez az eltűnés igaz a nem használt, nem terhelt csontokra is.

A csontritkulás kezelésének célja, a folyamat előrehaladásának lassítása, megállítása, a csontállomány ásványianyag-tartalmának növelése, a fájdalomcsillapítás.

Fizioterápia – gyógytorna, mozgásterápia, úszás, víz alatti torna a csontvesztés megállítására, a vérkeringés fokozása által fájdalomcsillapításra, elektromos stimulálás.

Gyógyszeres kezelés – fájdalomcsillapításra, a felborult csont újraképződés és csontlebontás helyreállítására hat. Kalcium és D-vitamin bevitel a csontképződés feltétele, táplálkozás mellett szükség lehet további bevitelre, valamint K-, C-, B6-vitamin, egyéb ásványi anyagok pótlására. Csontritkulás kezelése injekcióval menopauza után álló nők esetében félévente egyszer alkalmazva hatékonyan gátolja a csontleépülést.

Segédeszközök használata – előrehaladott állapotban fűző tehermentesíti a csontokat a gerincre, bordákra nehezedő testsúlytól.

Csontritkulásos betegek számára ajánlott dietetikus által összeállított étrend tartalmazza a szükséges alapanyagok (kalcium, D-vitamin, foszfor) napi mennyiségét, arányát, felszívódását segítő tényezőket.

A csontritkulás szűréstét az alábbi tüneteket tapasztaló pácienseinknek ajánljuk:

• 45 év felettiek, különösen nők esetében
• családjában előfordult már csontritkulás, es azzal tarsult csonttores
• dohányzik
• mozgásszegény életmódot folytat
• gyakran csonttöréseket szenved el
• egyoldalúan táplálkozik, ezáltal csökkent a vitamin- és az ásványianyag-bevitel (D-vitamin és kalcium), nagy mennyiségben fogyaszt üdítőitalt, koffeintartalmú italokat, alkoholt
• hormonális állapotában eltérések vannak: korai menopauza, petefészek-eltávolítás, férfiaknál alacsonyabb tesztoszteronszint esetén
• felszívódási, emésztési zavarokban, gyulladásos bélbetegségekben szenved
• pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-betegségben szenved
• szteroidokat, vízhajtókat, gyomorsavlekötőket szed